A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is.
A fény tulajdonságait meghatározó három fő szempont:
 intenzitás vagy amplitúdó, amelyet az ember fényerőként, fényességként érzékel,
 frekvencia (és ezzel összefüggésben a hullámhossz), amelyet az ember színként érzékel, és
polarizáció, azaz az elektromágneses rezgés iránya, ezt az átlagember normál körülmények között nem érzékeli, de például bizonyos rovarok igen.

Földünk napfényben fürdik. Vajon hogyan hasznosítják ezt az élőlények, s hogyan képesek maguk is világítani?  

Az életet a Nap fénye táplálja. Így azután a fénynek az élet minden területén lényeges szerepe van: az életfolyamatokhoz szükséges energiát szolgáltatja, az érzékelés legfontosabb közege, életünk szabályozója. A fény és az élő szervezetek kölcsönhatása bonyolult biológiai, fizikai folyamatokon keresztül valósul meg. A kölcsönhatás nagyon sokrétű: a fényenergia átalakítása, a fény érzékelése vagy akár az élőlények saját világítása megannyi rendkívül érdekes jelenségkör. Az előadás e területek jellemző folyamatait mutatja be, ismerteti a sajátságokat és az általános törvényszerűségeket. Egyúttal arról is igyekszik képet adni, hogy hogyan képesek egyes molekulák olyan bonyolult feladatok ellátására, melyeket mindennapi életünkben csak összetett gépekkel lehet megvalósítani. 

A látható fény az érzékelés legfontosabb közege is egyben. Az élőlények sokfajta fizikai eredetű jelzőt használnak, olyanok is vannak – bár kivételszámba mennek -, amelyek számára a fény nem is lényeges. Mégis, általában elmondható, hogy a fény a legszélesebb körben használt tájékozódási információforrás. A tájékozódás során a környezetünkről úgy szerzünk információt, hogy a szóródott (vagy éppen kibocsátott) látható fényt érzékeljük. Szinte minden élőlény „lát”, még a növények is. Most a gerincesek, elsősorban az ember látásának ide vonatkozó elemeit tekintjük át a teljesség igénye nélkül.

Fény és homály közt, mint az est órája, 
Körűlem mely tündér szín nyila fel? 
Mely ég, minő táj, s mely szél hint reája 
Ámbrás fúvalmat hűs lengésivel? 
Látok, de többet érzek, égi bája 
E helynek mély örömbe sűlyeszt el, ... 

A fény  az egyik leghatásosabb kiemelési eszköz. A festő oda irányítja vele a néző szemét, ahová kívánja. Rembrandt például Titus portréján csak az olvasó fiú arcára és kezére bocsátott fényt, hogy ez vonja magára elsősorban a nézők figyelmét.